Egy igazán jó kép először fejben születik meg

Dr. Kalotás Zsolt természetfotós, a Magyar Természetfotósok Szövetségének (naturArt) egyik alapítója és első elnöke, aki amellett, hogy A gyepek titkai fotópályázat zsűrijének tagja, számtalan díj és elismerés birtokosa, több mint 8500 természetfotója jelent meg könyvekben, természetvédelmi magazinokban, szaklapokban, természetvédelmi kiadványokban. A fotópályázattal kapcsolatban kérdeztük, amelynek ötödik fordulójában a gyepek szépségének és sokszínűségének tágabb perspektívában történő bemutatása a pályázók egyik feladata.

Hogyan kezd neki a természetfotós a munkának? Szükséges-e előképzettség a természetfotózáshoz?

Manapság már mindenki fényképez a természetben, mert a digitális forradalom lehetővé tette, hogy nemcsak fényképezőgéppel, hanem akár már mobiltelefonnal is lehet technikailag jó képeket készíteni, de ha azt néznénk, hogy a naponta készülő sok millió képből mennyi az, amely szakmai szemmel elfogadható, mint természetfotó, akkor rá kellene jönnünk, hogy ez az összes exponált képnek csak alig kifejezhető töredéke. Hogy ez miért van így? A válasz egyszerű. A jó természetfotó készítéséhez elsősorban otthon kell lenni a természetben, ismerni kell az élővilágban zajló folyamatokat, tudni kell, hogy a fényképezni kívánt témát – legyen az gomba, növény vagy állat, táj, barlang, víz alatti világ, stb. – mikor és hol találhatók. Ismerni kell a fotózni kívánt állatfajok szokásait, viselkedését, emberrel szembeni reakcióit. Ez már eleve feltételezi, hogy csak abból lehet jó természetfotós, aki az átlagosnál jóval szélesebb körű ismeretekkel rendelkezik ezen a téren. A díjnyertes természetfotók közül csak elenyésző számú köszönheti sikerét a szerencsének. Egy igazán jó kép először fejben születik meg, és hosszú az út odáig, hogy meg is valósulhasson. Ma már a nagy természetfotó pályázatokon nyertes képek döntő többsége átgondolt tervezés eredménye. Ebbe beleértem a téma felfedezését és a megvalósítás rögös útját, amely a különleges technikai feltételek megteremtése mellett a kitartásról és a türelemről szól. Szükséges-e ezen felül előképzettség a természetfotózáshoz? Fotótechnikai téren mindenképp, de azt hiszem, hogy fontos az is, hogy a fotó szerkezetileg harmonikus egység legyen, amihez bizony nem árt bizonyos művészeti előképzettség.

Ön miként vált természetfotóssá? Ez volt a célja?

Világéletemben a természet rajongója voltam, és szerencsésnek mondhatom magam, hogy munkám is mindig a természethez között. Zoológus kutatóként, majd hivatásos természetvédőként fontos volt, hogy dokumentáljam is mindazt, amit a természetben látok, tapasztalok. De úgy gondolom, hogy igazán akkor vált ez életem meghatározó részévé, és akkor lettem valóban a természetfotózás rabja és szerelmese, amikor 1989-ben néhány természetfotós barátommal megalapítottuk a naturArt-ot, és megválasztottak a szervezet elnökévé. Több célt is kitűztünk magunk el, amelyek közül az egyik az etikus természetvédelmi hozzáállás meghonosítása itthon, a másik pedig a magyar természetfotózás nemzetközi szintre emelése volt. Örömmel mondhatom, hogy mindkét célt sikerült elérnünk.

Miért lesz valakiből természetfotós?

Hogy én miért váltam azzá, előző válaszomban már utaltam. De azt hiszem, hogy valakiből természetfotós váljon, ahhoz két nagyon fontos tulajdonság szükséges a természet szeretetén kívül. Az egyik a felkészültség, a másik pedig a kitartás. Ugyanis az eredmények nem jönnek azonnal, sok idő és tapasztalat szükséges ahhoz, hogy valakiből igazán jó természetfotós váljon.

A Grassland-HU LIFE integrált projekt célja a pannon gyepek és kapcsolódó élőhelyek hosszú távú megőrzése. A természetfotós mivel járul(hat) hozzá a természetvédelemhez? Elengedhetetlen egy sajátos attitűd, vagy mondjuk úgy odafordulás és alázat a természethez, hogy a tervezett fotót elkészíthesse?

Hogy a Grassland-HU fő célkitűzésével, a pannon gyepek megőrzésével indítsam a választ. Miért fontos ez nemzetközi szinten is? Azért, mert mérhetetlenül megfogyatkoztak. Hazánkban a füves területek számítanak ma a legveszélyeztetettebb élőhelyeknek. Néhány száz éve még bőségesen voltak gyepes területek a Kárpát-medencében, de ezeket feláldozták a szántóterületek növelése érdekében, a maradéknak a nagy részét pedig beerdősítették, beépítették. A közlekedési útvonalak a maradékot is felszabdalták, megszüntetve ezzel a kapcsolatokat az egykor egységes gyepek között. Ma már alig találunk olyan füves területeket, ahol a természet törvényszerűségei uralkodnak. Tőlünk nyugatra már nincsenek pannon gyepek, azért a mi felelőségünk a maradékot megőrizni. Az állami természetvédelem ennek a felelősségteljes feladat céljainak megvalósításában nem nélkülözheti az ismeretterjesztést a széleskörű bemutatást, amiben a magyar természetfotósoknak is fontos szerepet kell vállalniuk. Hiszen nem figyelheti meg mindenki a pusztán a túzokok násztáncát, csak nagyon kevesen fognak tudni elzarándokolni a virágzó pilisi lenhez vagy az erdélyi héricshez, és csak fotókon ismerhetik meg a világ egyik legritkább kisemlősét, a magyar szöcskeegeret, amelyből talán csak 600 példány él a földön. Az ilyen féltett ritkaságok fotózása azonban kockázatokat is hordoz, ezért azt hiszem a természetfotósok számára a képek elkészítése során a természet értékei iránti alázat elengedhetetlen feltétel.

Hogy látja, mennyire tölti be A gyepek titkai fotópályázat az edukatív szerepét?

Az oktatásnak, a nevelésnek és az ismereterjesztésnek óriási szerepe van abban, hogy a társadalom megismerje és becsülje természeti értékeinket, és ennek az egyik fontos módja, hogy ne csak beszéljünk és írjunk róla. Szükséges, hogy mind ehhez képi világot is társítsunk. Ebből a megközelítésből fontos, hogy legyenek olyan pályázatok, amelyek felhívják az emberek figyelmét, és én remélem, hogy A gyepek titkai fotópályázat képei is sok honfitársunkhoz el fognak jutni a kiállítás, az írott és elektronikus sajtó segítségével.

Milyen tanácsot adna a fotósoknak, mire figyeljenek az alkotási folyamatban? Akár mindhárom pályázati kategóriára is kitérve.

Korábban már kitértem sok olyan dologra, amelyek fontos részei az alkotásnak a természetfotózás terén. Ezt most nem ismételném meg. És azt gondolom, hogy ezeket a szempontokat nem szükséges pályázati kategóriákra bontani, mert valamennyi fontos. De talán egy tanácsot mégis adnék. Akkor tudunk valóban egyedi természetfotókat készíteni, ha az alkotás folyamán lelkünk is tükröződik egy kicsit a képen, ha sajátos, újszerű megközelítéseket alkalmazunk, és nem akarunk epigonok lenni.

Kérem, mondjon néhány gondolatot az etikus természetfotózásról? Mennyire avatkozhat be a fotós a természetbe?

A naturArt alakulásakor megalkottuk az etikus természetfotózás szabályait. Az Etikai kódex mindenki számára hozzáférhető a Magyar Természetfotósok Szövetségének honlapján.

Mivel ez terjedelmesebb, a természetfotózás legfontosabb területeire vonatkozó ajánlás, nem lenne célszerű csak egyes természetfotós területek elvárásait kiemelni a szövegből. Inkább idézném Dr. Tildy Zoltánt a hazai természetfotózás egyik legismertebb úttörőjét, aki a Pro Natura című könyvében így fogalmaz: „Nincs olyan kép, amelyik megérné, hogy előkészítésével kárt okozzunk a természetben. A képek, csak a beavatkozás mentes természetes valóságot mutathatják be.” Ezek a tanácsok a naturArt tagjaninak legfontosabb vezérfonalai.

Adna néhány tippet, illetve elárulna néhány trükköt a tájképek készítéséhez? Hol készíthető a „legjobb” tájkép? Mennyire kell ismerni az adott területet egy jól sikerült fotó elkészítéséhez?

A tájfotózás a természetfotózás legtöbb időt igénylő területe, mert a kép elkészítését megelőzően alaposan körül kell járni a választott témát, hogy megtaláljuk az a helyet, amely a legjobb, legjellemzőbb irányból mutatja be a tájat. Ki kell választani azt az alkalmas gyújtótávolságú objektívet, amellyel a táj egészét – akár panorámában – vagy annak egy részletét szeretnénk megörökíteni. Tájfotózáshoz az állvány nélkülözhetetlen eszköz. De a legfontosabb, hogy meg kell várni azt a pillanatot, amikor a természetes fények a legszebbek, olyanok, amilyet álmunkban is elképzeltünk, amikor a táj a festők ecsetjére kínálkozva jelenik meg. Ez gyakran időigényes. És itt nem csak percekben, órákban kell gondolkodnunk. Gyakran napok, hetek, sőt hónapok is eltelhetnek, hogy a fényviszonyok a legmegfelelőbbek lesznek az expozícióhoz. Én azt gondolom, hogy minden táj egyedi, mindegyiknek megvan a varázsa, csak fel kell fedezni. Nem kell elutazni a föld legvadabb vidékeire, a Kárpát-medence is bővelkedik gyönyörű tájakban. Én ezeket szeretném látni a pályázaton.

Újabban mind gyakrabban találkozunk drónokkal készített tájfotókkal a pályázatokon. Ezek a képek sokszor nem is a tájat magát, hanem a madártávlatból felfedezhető különleges formákat kompozíciókba helyezve örökítik meg úgy, ahogy az emberek nagy része sohasem láthatja, de ezek a különleges nézőpontok általában sikeres képeket eredményeznek.