Gyepkezelési akcióink magvető havában
A hazai együttműködő partnerek, az Európai Unió támogatásával, azért hívták létre a Grassland-HU LIFE integrált projektet, hogy ezzel is elősegítsék a magyarországi gyepek és élőviláguk védelmét, fennmaradását. Ehhez kapcsolódva – önkéntes program keretében – végeztek élőhelykezelési akciókat a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság munkatársai októberben.
Bátran kijelenthetjük, hogy eredményes hónapot zártunk, mivel három projekthelyszínen összesen négy alkalommal végeztünk gyepkezelési munkákat, aminek köszönhetően ismét jelentős területek szabadultak meg a nemkívánatos cserjéktől és inváziós növényektől.
Az első ilyen akciónk a hónap ötödik napján azon a Verpeléti Vár-hegyen volt, amin kisebb-nagyobb élőhelykezelési akciókat már több mint tíz éve végeznek lelkes önkéntesek. Ez a terület „nemcsak” geológiai és botanikai értékeiről nevezetes, hanem arról is, hogy a monda szerint a ma már szunnyadó vulkáni kúp tetején egykor egy várszerű erődítmény állt, és az osztrákok innen zúdítottak tüzet a magyarokra az 1849-es csatában. Ma azonban már nem a sógoroktól kell itt tartanunk, hanem attól, hogy a döntően őshonos cserjék és magasra növő lágyszárúak elnyomják az árnyékolást nehezen viselő védett pusztai növényeket. Ám ennek ellenére, ahogy azt már a tavalyi cikkünkben is megírtuk, nem tervezzük a cserjék teljes kiirtását, hiszen azok is számos védett élőlénynek nyújtanak élőhelyet. A célunk az, hogy a beavatkozások segítségével egy, cserjesávokkal és magányos cserjefoltokkal tarkított, mozaikos élőhelyszerkezetet alakítsunk ki, tartsunk fenn.
Október 24-én még visszatértünk a Vár-hegyre, hogy további területeket takarítsunk le, valamint hogy a korábban levágott ágakat és kaszálékot lehúzzuk a gyepről.
Az október 11-én meglátogatott bükkzsérci Kerek-dombon várat ugyan nem, de nagyon értékes, eltűnőfélben lévő lágyszárú társulást találhatunk. Itt a gyepet, mint oly’ sok másik helyen is, egykor kaszálással, legeltetéssel tartották fenn, ám az elmúlt években (évtizedekben), ezek hiányában erősen becserjésedett a terület. Olyannyira, hogy a tavalyi ottjártunkkor még az „ideális karácsonyfa méretet” már kinőtt fekete fenyőket is el kellett távolítanunk innen. Erről ITT olvashatnak bővebben.
A mostani alkalomkor a terület kisebbik részén szárzúzóval ellátott traktorral dolgoztunk, míg a nagyobbikon kézi kaszákkal, ágvágókkal, bozótvágókkal vettük fel a harcot a mogyoró, boróka, kökény és vadrózsa bokrokkal. Reméljük, hogy a beavatkozásainknak köszönhetően sikerül a még meglévő lágyszárú társulásokat fenntartani, valamint a cserjeállomány visszaszorításával a régi gyepterületeket visszanyerni.
Végül, október 26-án a Mátra és a Bükk után áttettük működésünket az Alföldre, méghozzá a Borsodi-Mezőségre, amit népies nevén „Kis-Hortobágynak” hívnak. Ez a terület hazánk második legnagyobb egybefüggő, védett gyepterülete, amely tájképileg és élővilágában is sokban hasonlít a Tisza túloldalán elterülő Hortobágyra. Ezt a vidéket hosszú időn keresztül hagyományos gyepgazdálkodással és pásztoroló állattartással hasznosították, az elmúlt évszázad folyamán ez azonban megváltozott és egyre több gyepet törtek fel, hasznosították szántóként. Így ez a Tiszadorogma határában, a puszta vizeinek levezetésére épített Sulymos-főcsatorna szomszédságában lévő mocsárrét (Sulymos-lapos), a környék egyik utolsó nedves gyepterülete. Körülötte mindenfelé nagy kiterjedésű szántók találhatók, ezért megőrzése kiemelten fontos feladatunk.
A munka, a terület azon részeire összpontosult, ahová a vizes talajviszonyok miatt a munkagépek nem tudtak bejutni. Ezért itt az előretörő cserjék irtását, valamint az inváziós növényfajok elleni védekezést kézi kaszálással, valamint kézi cserjeirtással lehetett megoldani. A gyepen a legnagyobb mennyiségben az Észak-Amerikából behurcolt gyalogakác (Amorpha fruticosa) jelent problémát. A területen a gyalogakáccal szembeni végtelennek tűnő harcról ITT és ITT írtunk korábban.
A területkezelési munkák elvégzése után a résztvevők az adott heti daru (Grus grus) számláláson is részt vehettek.
A darvak vonulása minden évben az ősz egyik leglátványosabb természeti jelensége. A hatalmas, V-alakba rendeződő csapatokban repülő madarak látványa a lenyugvó nap fényében elválaszthatatlanul összeforrt mára az őszi puszta képével. Aki járt már ilyenkor az Alföldön, az nagy eséllyel láthatta ezt, vagy legalább messziről hallhatta a darvak összetéveszthetetlen krúgató hangját.
A darvak naplementekor a ragadozók elől biztonságot nyújtó sekély vizű mocsarakban, leeresztett halastavakon gyűlnek össze. A természetvédelmi őrök és önkéntes madarászok szeptembertől a keményebb fagyok beálltáig, heti rendszerességgel (általában csütörtökönként) ezeken az éjszakázóhelyeken számolják meg a hazánkban tartózkodó madarakat. A számlálás során a megfigyelők általában az alkonyat tájékán a vízre behúzó vagy hajnalban az onnan kirepülő madarak mennyiségét számolják meg. Ha több megfigyelő van ugyanazon a területen, akkor felosztják egymást között a látóhatárt, így a különböző behúzási útvonalakon érkező csapatok létszámát jó közelítéssel tudják megbecsülni. Az elmúlt évek növekedésének köszönhetően, nem ritka, hogy több, mint százezer madár is tartózkodik egyszerre hazánk területén. A darvaink nyugalmának, biztonságának megóvásáról ebben a cikkben értekeztünk.
A tiszadorogmai élőhelykezelés estéjén az általunk felkeresett éjszakázóhelyre 12 és fél ezer daru húzott be!
Végül pedig ezúton is köszönjük az élőhelykezelési akciókban résztvevő önkéntesek és kollégák egész éves lelkesedését és munkáját:
Baczur János, Barati Barnabás, Barati Sándor, Bartha Attila, Bodzás János, Czikora János, Császár Zsuzsanna, Csathó Tímea, Domboróczky Gábor, Erdei Nikoletta, Farkas Annamária, Farkas Roland, Havasi Andrea, Herczegné Székely Anita, Illyés Evelin, Korompai Tamás, Lakatos Zoltán, Laufer Zsanett, Magos Gábor, Megyeri Balázs, Mezei János, Nagy Laura, Papp Viktor Gábor, Péntek István, Schmotzer András, Seres Nándor, Stoszek Krisztina, Szögedi Zsuzsanna, Szűcs Erzsébet, Urbán László, Varga Sándorné, Várhelyi-Szomszéd Eszter, Zsupos Vivien.
Fotók: Gál Renáta, Kozma Attila, Megyeri Balázs, Seres Nándor
Videó: Gál Renáta
