Csak Borsodban él ez a piciny rágcsáló

Egy teljes őszi kutatóhetet szánt a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság az aprócska és igen ritka magyar szöcskeegér vizsgálatának a Borsodi-Mezőség Tájvédelmi Körzetben. A kutatásba egyéb kutatócsoportok mellett a Bükki Emlőstani Kutatócsoport Egyesület és a Magyar Természettudományi Múzeum is bekapcsolódott.

A programot az Európai Unió és az Agrárminisztérium is támogatja a Grassland-HU LIFE integrált projekten keresztül. A boon.hu a múzeum kutatójával most annak próbált meg utánajárni, hogy vajon miért kedveli ennyire az állatka a Borsodi-Mezőséget.

Zavartalan élőhely

„Bár sokfelé előfordulnak olyan élőhelyek, ahol adottak a magyar szöcskeegér életfeltételei, ilyen például a Hortobágy, vagy a Kiskunság, de ennek ellenére csak a Borsodi-Mezőségben maradt fent az egérfaj populációja. A jelenség okát nem könnyű megválaszolni.” – nyilatkozta Cserkész Tamás, a Magyar Természettudományi Múzeum kutatója.

A szakember szerint valószínűleg azért alakulhatott így, mert itt a szöcskeegerek viszonylag zavartalanul tudnak élni. Hozzátette: a Borsodi-Mezőségben mindig voltak olyan élőhely maradványok, amelyek megfelelőek a faj számára, ráadásul időnként olyan mennyiségű csapadék zúdul le a területre, hogy hetekre vagy akár hónapokra megközelíthetetlenné válik.

Ennek következtében fennmaradnak olyan élőhelyfoltok, amelyeket nem tudnak kaszálni, az egerek viszont éppen ezt kedvelik. Amióta pedig a terület tájvédelmi körzetként védett státuszt kapott, a természetvédelmi cél a fontosabb, így például azt is meg lehet határozni, hogy bizonyos részeket ne kaszáljanak le a szöcskeegér jelenléte miatt.

Fokozottan védettek

A tavalyi aszály megtizedelte a populációt, de ez természetes folyamat.

„A magyar szöcskeegér vizsgálata már 2006 óta folyik a Borsodi-Mezőségben, amely egyébként más rágcsálók élőhelye is. Mindig azonos időben és helyen teszünk ki élve fogó csapdákat. Mivel a faj fokozottan védett, egy „nemzeti kincs”, az egyedek természetvédelmi értéke 1 millió forint, ezért nagyon kell rájuk vigyázni. Az utóbbi időben csökkent az állomány, de ez remélhetőleg nem utal különösebb problémára, hanem természetes folyamat része. A rágcsálókra jellemző, hogy az időjárás változásaival szélsőségesen ingadozik az egyedszámuk. A mostani csökkenés valószínűleg a tavalyi aszálynak tudható be. A felmérések alapján kétezer és ötezer közöttire tehető a számuk a Borsodi-Mezőségben” – számolt be a múzeum kutatója.

Tervezik a szaporításukat

Cserkész Tamás elmondta, hogy a fajnak több különlegessége is van. Az állatkák nagyon szelídek, nem félnek az embertől, ha kézbe vesszük őket, viszont a szabad természetben ritkán láthatók. Bár a legtöbb fotón egy növény szárán vagy virágzatán látható a picike állat, ez kevésbé természetes állapot, ugyanis valójában a földön mozognak és földbe vájt odúban élnek, ahol viszont nehéz lenne látványos fotót készíteni róluk.

„Küllemükben feltűnő, hogy a farokhosszuk nagyobb, mint a testük és a hátuk közepén egy világos szegéllyel határolt sötét sáv húzódik. Könnyen összetéveszthetők a nagyon gyakori pirókegerekkel, amelyeknek szintén csík fut a hátukon, de az alapszínezetük gesztenyebarna. Emellett a szöcskeegerek táplálkozása is különleges, mert rágcsáló voltuk ellenére leginkább rovarokat fogyasztanak. Továbbá a többi rágcsálóval ellentétben évente csak egyszer fialnak és négy-öt utódot hoznak a világra. A jövőben szeretnénk szaporítani és más, számukra megfelelő élőhelyre is telepíteni őket. Eddig fogságban egyetlen egyszer szaporodtak, a Fővárosi Állat- és Növénykertben, mely intézménnyel ennek kapcsán jelenleg is együttműködésben állunk.” – árulta el a szakember.

Forrás: Greendex