Először születtek szöcskeegerek állatkerti körülmények között!
Fennállása óta először költöztek szöcskeegerek a Fővárosi Állat- és Növénykert terráriumaiba. Június elején a kutatók két pár szöcskeegeret fogtak be a Borsodi-Mezőségen, és szállítottak az Állatkertbe, hogy ott megfigyelhessék ennek a különleges állatnak az életmódját. A célok azonban ennél messzebbre mutatnak: a cél egy zárthelyi populáció létrehozása, amely akár a faj megmentésének a kulcsa is lehet. Röviden nézzük át, hogy mi ennek a programnak a jelentősége, és miért szükséges egy fokozottan védett, veszélyeztetett faj terráriumi tartása.
A magyar szöcskeegeret (Sicista trizona) már csak két helyen lehet megtalálni az egész Földön: Kolozsvár mellett, valamint a Borsodi-Mezőségen. E két populáció viszont alfajszinten különbözik egymástól, tehát genetikailag és rendszertanilag sem teljesen azonosak, emiatt külön nevet is kaptak: magyar szöcskeegér (Sicista trizona trizona) és erdélyi szöcskeegér (S. trizona transylvanica).
A magyar szöcskeegérnek tehát mára csupán egyetlen populációja maradt, emiatt a faj különösen sebezhető: az utolsó populációt érintő negatív hatások az alfaj kipusztulásához vezethetnek. A helyzet szerencsére nem ennyire vészes, hiszen a felmérések szerint a szöcskeegér viszonylag gyakori a Borsodi-Mezőségen, ami lehetővé teszi, hogy évente néhány példányt befogjunk és zárt helyen, ellenőrzött körülmények között megpróbáljuk tartani és tanulmányozni őket. A szöcskeegerek életmódjáról és szaporodásáról nagyon hiányosak az ismereteink, a tartás a faj életmódjának, ökológiájának vizsgálatához, a védelmi intézkedések megtervezéséhez elengedhetetlen.
Felmerülhet a kérdés, hogy miben más a szöcskeegér, hiszen ez is csak egy egér, és egereket már réges-régen tartanak és szaporítanak például kísérleti céllal. A szöcskeegér azonban nem „valódi egér”, hanem egy nagyon ősi, a valódi egerekkel csak távoli rokonságban álló rágcsáló-szupercsalád tagja, amelyek speciális életmódot folytatnak. Viselkedésük, életmódjuk sem szokványos: sok rovart fogyasztanak, meglepően szelíden viselkednek, és a valódi egerekkel ellentétben nem túl szaporák, hiszen évente csak egyszer vannak kölykeik. Ezentúl még számos egyéb, ma még nem ismert különleges tulajdonságuk is lehet, ami miatt fogságban még sehol sem tudták őket szaporodásra bírni. A kutatók, a hivatásos természetvédők és az állatkerti szakemberek előtt tehát komoly feladat áll, ha zárthelyi populációt szeretnének létrehozni.
Június 21 reggelén Pivarcsi Judit és Benyó András, az állatkert szakemberei értesítették az egri, a debreceni és budapesti kollégákat, hogy megtörtént a csoda és fialt az egyik nőstény egér. Három és öt között becsülték az utódok számát, de az alom pontos méretét sokáig nem lehetett pontosan meghatározni, mert a fialást követően már nem nyúltak az egerekhez, teljes nyugalmat biztosítottak számukra. A fészekbe csak ritkán lehetett belátni, de az egyhetes kisegereken már kivehető volt a háton végigfutó csík, ami füves élőhelyen remek álcát biztosít; 17 naposan kezdett kinyílni a szemük, nagyon gyorsan fejlődtek, így 25 naposan már elhagyták a fészket és önállóan barangoltak a terráriumban. Az első alom-ellenőrzésre július 29-én került sor, amikor is sikerült megszámolni az utódokat: öt kisegér született, akik a Macskafogó című rajzfilm rágcsálósztárjairól kapták a nevüket.
Az első fogságban született szöcskeegér alom a teljes nyugalom biztosítása mellett nevelkedett fel a Fővárosi Állat- és Növénykertben. A videó az első alom-ellenőrzés során készült, amikor a szakemberek kivették az állatokat a terráriumból, majd megszámolták és lemérték az utódokat. Az ellenőrzés idejére az utódok, anyjukkal együtt egy ideiglenes terráriumba kerületek. A rövid filmfelvétel itt készült róluk.
A program irányítója a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság; a megvalósításban aktív szerepet vállalt a Fővárosi Állat- és Növénykert, a Magyar Természettudományi Múzeum, a Bükki Emlőstani Kutatócsoport Egyesület és az MTA-DE Evolúciós Filogenomikai Kutatócsoport. A projekt (LIFE IP GRASSLAND-HU – LIFE17 IPE/HU/000018) az Európai Unió LIFE Programjának támogatásával és az Agrárminisztérium társfinanszírozásával valósul meg.
Forrás: Magyar Természettudományi Múzeum
