Fókuszban a természetfotózás
A gyepek titkai fotópályázat ötödik fordulójának célja felhívni a figyelmet a gyepek szépségére és sokszínűségére, így a mostani kiírásban tájképek készítése a pályázók egyik feladata. Potyó Imrét kérdeztük a témáról, aki amellett, hogy természetfotósként a pályázat zsűrijének tagja, a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság munkatársa is, ahol környezeti nevelőként dolgozik a börzsönyi Hiúz Ház látogatóközpontban. Magyarországon kétszer kapta meg Az Év Természetfotósa címet, emellett A magyar természetfotó nagydíjasa lett.
Mielőtt a pályázatról és annak részleteiről kérdeznélek, kérlek, áruld el, mikor és miként váltál természetfotóssá?
Már gyermekként sok időt töltöttem az erdőkben, szüleimmel jártuk a vidéket, a hegyeket. A Duna árterének hatalmas fái alatt is sokat bandáztunk lakóhelyemen, Gödön, majd 13 évesen kaptam egy kézi távcsövet, és ettől kezdve teljesen belemerültem a madarak megfigyelésébe. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) tagja lettem, madártani felméréseket végeztem a Börzsönyben és a Duna mentén. A természettudományos érdeklődésem a Szegedi Tudományegyetemre vezetett, környezettudományi szakon, természetvédelmi szakirányon végeztem. Az egyetemi éveim alatt kezdtem el érdeklődni a fotográfia iránt. Kezdetben egy egyszerűbb digitális kompakt kamerám volt, amit a madarászataim, túráim során használtam, de ahogy teltek az évek, egyre inkább belesodródtam az alkotási folyamatba. Szerettem volna az odakint megélt élményeket megmutatni másoknak is, amire egy jobban sikerült fotó szerintem kiváló eszköz lehet, ezért megvásároltam az első komolyabb fotógépemet, amit azóta is folyamatosan fejlesztek. Azt vettem észre, hogy a terepen eltöltött idő teljesen átalakult természetfotózássá.
A természetfotózás számodra életmód is?
Igen, ez egy életforma, egy belső tűz, egy késztetés. A természetfotózás és a közben megélt élmények átadása a szenvedélyem. Szívügyem a szemléletformálás, így képeimmel, előadásaimmal, ismeretterjesztő cikkeimmel és túráimmal már sokakat hoztam közelebb a természethez. Rendszeresen publikálok az Élet és Tudományban, a Varázslatos Magyarország magazinban, valamint további újságokban és online felületeken. Legtöbbször magam fedezem fel a természetet, gyakran álmodozom, kísérletezek, és sokat kalandozom odakint az éjszakában. Szeretem a széles látószöggel készített közelképeket, a merész perspektívákat, kompozíciókat és a makrófotózást. Egy-egy izgalmasabb téma kidolgozásán gyakran hosszú heteken át dolgozom. Kedvenc fotós helyszíneim a börzsönyi patakvölgyek és a gödi Duna-part, és mivel a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság munkatársa vagyok Királyréten, így sokat lehetek odakint a kedvenc témáim között. Ha pedig hatalmas képzelőerő és kalandvágy is tüzel bennünk, akkor fotóinkon ez előbb-utóbb látszódni fog.
2023-ban Dubajban értél el óriási sikert: a dunavirágzásról készült fotód első díjat nyertél a HIPA kiemelt kategóriájának, a Diversitynek (sokszínűség) fotópályázatán. Mennyire inspirál ez a jövőre nézve?
A nagyon komoly nemzetközi vagy hazai pályázatok azért is fontosak, mert ha sikert érünk el egy ilyen fórumon, akkor a pályázati hírek révén képeink, fotóstémáink, illetve a hozzájuk fűzött történeteink a világ számos pontján milliókat szólíthatnak meg. Megismerhetik sérülékeny bolygónk természeti csodáit, ami nagyon inspiráló lehet nekünk alkotónak.
Rátérve a pályázatra: a Grassland-HU LIFE integrált projekt célja a pannon gyepek és kapcsolódó élőhelyek hosszú távú megőrzése. A természetfotósok mivel járulnak hozzá a gyepek védelméhez?
A természetfotósok közvetve és közvetlenül is tehetnek az élőhelyek védelméért. Az elkészített képek sokféle kiadványba és könyvbe bekerülve oktatási célokat szolgálhatnak, emellett az elkötelezett természetfotós sokat mesélhet az odakint megélt élményeiről, tapasztalatairól, előadhat iskolákban, klubokban. A környezeti nevelés egy nagyon fontos tevékenység, hiszen amit megismerünk, csak ahhoz tudunk igazán kapcsolódni, megszeretni és megvédeni. Mivel a természetfotósok rengeteg időt töltenek a természetben, az alkotás mellett sokszor biotikai adatgyűjtést is végeznek, könnyen észrevehetik a negatív változásokat, amivel az állami- és a civil természetvédelmet segítik, továbbá részt vehetnek aktív természetvédelmi akciókban is.
Ahhoz, hogy a természetvédelmi szempontok is érvényesülhessenek, és ne ártson a fotós az élővilágnak, szükséges egy erős természettudományos tudás is a fényképész ismeretek mellett. Mennyire jellemző ez a természetfotósokra?
Ahhoz, hogy különleges és maradandó képeket készítsünk, legtöbbször elengedhetetlen némi természettudományos képzettség, utánajárás is. Az állatok viselkedésének, a növények életmódjának ismerete, a ritka időjárási helyezetek felismerése, a csillagok járásának pontos előrejelzése fontos lehet a tudatos képalkotáshoz. Ezek a tapasztalatok pedig az etikus természetfotózásnak az alapjai. Sajnos hallani nagyon rossz gyakorlatokról is, például védett növények kiásása, áthelyezése szebb környezetbe, állatok stresszelése, zavarása, tömeges fotós jelenlét fokozottan védett helyeken. Néhányan a pályázati és egyéb sikerek érdekében sajnos képesek átgázolni minden előíráson. Viszont ezek a fotósok általában nem sokáig űzik ezt a tevékenységet, hiszen lényegében semmi kötődésük nincs a természeti elemekhez, élőlényekhez, nem ismerik mélyen a természet valódiságát, összetettségét és hangulatát.
Adnál néhány tippet, illetve elárulnál néhány trükköt a tájképek készítéséhez? Hol készíthető a „legjobb” tájkép? Mennyire kell ismerni az adott területet egy jól sikerült fotó elkészítéséhez?
A tájképfotózás egy sajátos ága a természetfotózásnak. Ez a műfaj speciális technikát igényel: profi nagylátószögű és közepes gyújtótávolságú optikákat, a nagyobb szeleknek is ellenálló stabil állványt, szűrőket/félszűrőket a nagy dinamikatartomány átfogására és persze egy kiváló túrabakancsot. Fontos még a gyors reakciókészség is a hirtelen bekövetkező időjárási helyzetekhez. Pillanatok alatt hőzivatarok robbanhatnak ki, villámok cikáznak, hózáporok ömlenek, légköroptikai események világítanak, hajnalban talajmenti ködök hullámoznak. Nélkülözhetetlen a pontos helyismeretet is, például ismernünk kell a festői hegyvidéki kilátópontokat, ahol a hajnal ellenfényben találja a tájképfotóst, a legszebb árvalányhajas domboldalakat, izgalmas pusztai formákat.
Mennyire tölti be A gyepek titkai fotópályázat az edukatív szerepét eddigi tapasztalataid alapján?
Egyre több természetfotós ismeri meg és csatlakozik ehhez az egyedi pályázathoz, még tovább népszerűsítve a pályázat kiírójának törekvését, a gyepek varázslatos világának és értékeinek bemutatását.
Fotó: Potyó Imre
