A forró nyári puszta felett nagy magasságban a kék égen egy apró pont látszik, amely hosszú pillanatokig szinte meg sem mozdul, aztán egyre gyorsulva zuhanni kezd a föld felé. Ragadozó madár, hasa és szárnya alulról nézve hófehér. Később, ha szerencsések vagyunk, megfigyelhetjük, amint lassan körözve a magasba emelkedik, csőrében egy kígyóval.
Idén két kígyászölyv fiókára került gyűrű a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság területén. Ez az óvatos természetű madárfaj a testméretéhez képest kis fészkét fenyőkre építi, ahol azok megtalálása nagy kihívás elé állítja a szakembereket. A szinte kizárólag hüllőkkel táplálkozó kígyászölyvről rejtett életmódja miatt meglehetősen keveset tudunk.
Örülnek a szakemberek a pusztában megcsillanó belvízfoltoknak. Azért, mert a természetes füves élőhelyeink közül a láprétek, mocsárrétek és a szikesek fennmaradásának egyik előfeltétele az időszakos vízborítás. Az utóbbi hetek csapadékhozama bizakodásra adhat okot, ám még ennél is több és tovább tartó vízfelületekre lenne szükség.
Beváltják a várakozásokat a vízmegtartás és vízkormányzás érdekében tavaly végzett beavatkozások a Baksi-pusztán: február 3. óta közel 100 hektárt öntött el a víz a zsilipek szabályozásával, ennek köszönhetően pedig a korábbi évekhez képest már most sokkal nagyobb a madármozgás, rengeteg nyári lúd, nagy lilik, tőkés réce, csörgő réce és bíbic érkezett a pusztára.