Sikerül-e megmenteni a molnárgörényt vagy a földikutyát?

Sikerül-e megmenteni a molnárgörényt vagy a földikutyát?

Fotó: Cserkész Tamás

A hazai természetvédelem eddigi legnagyobb projektje kezdődött el 2019-ben a pannon gyepek és a hozzájuk kötődő fajok hosszú távú megőrzéséért. A Magyar Természettudományi Múzeum a gyepek emlős- és gerinctelen-faunájának az érdekeit képviseli a projektben, hogy e fajok megőrzése is megjelenjen a gyepek védelméről készülő tervekben és koncepciókban.

A korábbi, hasonló projektből az emlősfajok rendszerint kimaradtak, vagy mint védelemre szoruló táplálékállatok jelentek meg, így a mostani projekt jelentős előrelépés emlősvédelmi szempontból is. A gerinctelen fauna szerepeltetése egy merőben új, holisztikus természetvédelmi szemlélet előfutárának tekinthető.

Emellett a múzeum összeállítja, vagy megújítja egyes zászlóshajófajok fajmegőrzési terveit, illetve összegzi az ezeket megalapozó korábbi vizsgálatokat, továbbá elvégzi a hiánypótló kutatásokat.

A fajmegőrzési terv olyan – hazai vagy nemzetközi értékelés alapján annak minősített – veszélyeztetett fajokra készül, amelyek megőrzése, természetvédelmi helyzetük javítása összehangolt, tervszerűen végrehajtott intézkedések megvalósítását igényli. Azon fajok esetében szükséges egy ilyen dokumentumban leírt átfogó stratégia kidolgozása, ahol a védettség, vagy az otthonukat jelentő élőhelyek védelme önmagában már nem elegendő állománycsökkenésük megállításához, kihalásuk megakadályozásához. A természetvédelemért felelős miniszter által elfogadott fajmegőrzési tervek nyilvánosak, és az állami természetvédelem hivatalos honlapján mindenki számára elérhetők.
A fajmegőrzési tervek a természetvédelmi kezelési feladatok hatékony végrehajtását szolgálják. A benne foglalt intézkedések a hatósági munkát (beruházások tervezése, engedélyezése) is támogatják, valamint megalapozzák az állami természetvédelmi szerveknek a faj élőhelyét érintő területkezelési feladatait, a természetvédelmi célú beruházások, projektek intézkedéseit. A tervek más szakágazatok (pl. erdészet, vízügy) számára is iránymutatásul szolgálnak, többek közt az egyes ágazatokat érintő tervezési folyamatok során. (Forrás: termeszetvedelem.hu)

A projektben prioritásként megjelölt fajok kutatásának sokszor a régmúltra, akár 100 évnél is régebbre visszavezethető hagyományai vannak a múzeumban. Ilyen például a földikutyák kutatása, amivel a 20. század kezdete óta foglalkoznak egykori és mai munkatársaik. A 2005 óta tartó, intenzív hazai kutatásoknak köszönhetően rohamosan bővülnek a földikutyákról rendelkezésre álló ismeretek, mindezek gyakorlatba ültetése pedig nagyban segíti e ritka és veszélyeztetett állatfajok megőrzésért vívott küzdelmet.

A hagyományok, a célok és a feladatok hasonlóak másik jelentős emlőstani értékünk, a magyar szöcskeegér esetében is. A fajjal foglalkozó fajmegőrzési terv még azelőtt készült, hogy 70 év után ismét élő szöcskeegeret vehetett volna kézbe bárki is Magyarországon, így érthető, hogy annak teljes megújítására lesz szükség. A szöcskeegérrel kapcsolatban ambiciózusabb célok is megfogalmazódtak: megpróbálják őket szaporodásra bírni zárt körülmények között, mert sajnos reális annak az esélye, hogy a faj megmentésének ez az egyetlen módja. Ennek érdekében a Fővárosi Állatkerttel és a Bükki Nemzeti Park Igazgatósággal működik együtt a múzeum.

További három emlősfaj szerepel még a múzeum palettáján: a molnárgörény, a mezei hörcsög és a közönséges ürge. Kevesen tudják, hogy a hörcsög védett faj Magyarországon, ráadásul Nyugat-Európában fokozottan védik, veszélyeztetettnek tekintik. Nálunk viszont sok helyen még irtják, így paradox helyzettel nézünk szembe, amelynek megoldásában a múzeum szakemberei is részt vesznek. A hörcsög kiemelten fontos táplálékállata a molnárgörénynek is, aminek hosszú távú fennmaradása talán éppen a hörcsög helyzetén múlik.

Az emlősök mellett gerinctelen fajok megőrzési terveinek a kidolgozásával járul hozzá a múzeum a projekt sikeréhez. Érintett fajok a „mérsékelten fenyegetett (NT)” státuszú harántfogú törpecsiga (Vertigo angustior), a „sebezhető (VU)” státuszú hasas törpecsiga (Vertigo moulinsiana), a magyar tarsza (Isophya costata), a Stys-tarsza (I. stysi), a ráncos gyászbogár (Probaticus subrugosus), a magyar futrinka (Carabus hungaricus) és a sárga gyapjasszövő (Eriogaster catax).

A gerinctelenek esetében a fajmegőrzési tervek elkészítése előtt a legtöbb esetben megalapozó vizsgálatokra lesz szükség. Mindegyikük védett vagy fokozottan védett, illetve Natura2000-es jelölőfajok. Többükről nagyon hiányosak az ismereteink, így egy célirányos felmérés jelentős előrelépést jelent majd védelmük érdekében.

 

Forrás: Magyar Természettudományi Múzeum, mttmuzeum.blog.hu

Fotó: Cserkész Tamás